Pávai István honlapja

A Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteménye

A gyűjtemény első honlapjának szövege

Budapest, 1999


Gyűjteményi egységek

HANGSZERGYŰJTEMÉNY

     A Néprajzi Múzeum profiljának 19. századi körvonalazódásánál az első reprezentatív gyűjtések és kiállítások már tartalmaztak hangszereket, pl. Xántus János 1869–1870 között végzett kelet- és délkelet-ázsiai,  vagy gróf Zichy Jenő oroszországi és kelet-ázsiai gyűjtései. A hazai hangszerek gyűjtése később és lassabb ütemben kezdődött el. A magyar népi hangszer kutatás alapjait Bartók Béla és Kodály Zoltán rakta le. A zenei szakszempontokat érvényesítő gyűjteményfejlesztésben és -feldolgozásban Lajtha László, Dincsér Oszkár és Sárosi Bálint játszott jelentős szerepet. A Népzenei Gyűjtemény hangszergyűjteménye zömmel Kárpát-medencei eredetű, tehát magyar és szomszédnépi vonatkozású tárgyegyütteseket foglal magába, s ilyen tekintetben egyedülállóan reprezentatív. A leginkább felróható hiányossága talán az, hogy nem tartalmaz a moldvai csángók köréből származó hangszereket. A gyűjtemény része Bige József budapesti hangszerkészítő hagyatéka, aki az utóbbi 30 év népzenei és régizenei revival mozgalmai számára készített és rekonstruált hangszereket.

     A Népzenei Gyűjteményen kívül, a múzeum számos más gyűjteménye tartalmaz a világ minden részéből származó hangszereket, amelyeket nem volt célszerű onnan kiszakítva a hangszergyűjteménybe áthelyezni. Ezek virtuális egyesítését a hangszergyűjteménnyel a készülő számítógépes katalógus oldja majd meg.

     A Néprajzi Múzeumban jelenleg A magyar nép hagyományos kultúrája című állandó kiállításban látható egy kisebb hangszercsoport. Az MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumának állandó kiállításában nagyobb számban szerepelnek a Néprajzi Múzeumtól kölcsönzött hangszerek. Itt vannak kiállítva a gyűjtemény legrégebbi és legjellemzőbb darabjai. A kiállítás nyomtatott és internetes katalógusa minden egyes tárgyra vonatkozóan részletes eligazítást, esetenként fényképeket is tartalmaz.

HANGARCHÍVUM

     A hangarchívum a következő gyűjteményi egységekből áll:

  • Fonográf-henger gyűjtemény

     A 19. század utolsó éveiben Vikár Béla Európában elsőként használta a fonográfot népzenei gyűjtésre, amellyel a párizsi világkiállításon nemzetközi sikert aratott. Nyomában Bartók Béla, Kodály Zoltán és tanítványaik több mint 4.500 fonográfhengernyi népzenei anyagot rögzítettek a 20. század elején, amikor a népi kultúra hagyományos formái még virágkorukat élték. A gyűjtés a magyar mellett kiterjedt a Kárpát-medencében élő román, szlovák, délszláv, rutén, német, zsidó, cigány, a moldvai csángó, sőt Bartók esetében az anatóliai török és algériai arab lakosságra, továbbá a Volga-vidéki rokonnépek anyagára is (Irjö Wichmann finn kutató gyűjtése).

     Folyamatban van a Fonográf-henger gyűjtemény anyagának digitalizálása és CD-lemezekre történő mentése.

     A Néprajzi Múzeum először 1914-ben kísérletezett a gramofonlemez muzeológiai alkalmazásával, majd 1936-ban került sor a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával négy dunántúli magyar anyagot tartalmazó hanglemez elkészítésére. Ezt követte a Néprajzi Múzeum és a Magyar Rádió közös akciója, Ortutay Gyula szervezésében, amely a teljes magyar zenei és szöveges folklór-anyag rögzítést tűzte ki célul. A zenei felvételek szakmai irányítását Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László végezte. Ekkor már a 600–1200 Hz közötti szűk frekvenciatartományt áteresztő felvevő, a fonográftól örökölt gramofontölcsért 100-tól 5000 Hz-ig terjedő elektroakusztikus mikrofonokkal helyettesítették. Így a hangszeres zenekari felvételek esetében is áttetszőbb hangkép alakult ki.

     Az akciót tudományos szempontok vezették, ám a gramofon használata a megbízhatóbb archiválási módszerek mellett a sokszorosítás lehetőségét is magába foglalta, ami lehetővé tette a gyűjtött anyag kereskedelmi forgalmazását. Kilenc év alatt 125 lemez készült, amelyből 107 került kereskedelmi forgalomba. Az így létrejött lemezgyűjtemény Pátria-sorozat néven vált ismertté a szakmai köztudatban. Tekintve, hogy az akkor használt, percenként 78 fordulatos hanglemezre mindössze 3–4 percnyi zene fért föl, az anyag, bár jelentősége kétségtelenül igen nagy, a magyar népzene gazdagságához képest mennyiségileg nem tudta elérni a kitűzött célt: magyar népzene egészének dokumentálását. A háború után készült ugyan még mintegy száz hanglemez, részben már magnetofon-felvételek archív másolataként, de ezek már nem kerültek kereskedelmi forgalomba. 2001-ben 3 CD-ROM-on kiadásra került a teljes (korábban kiadott és ki nem adott) Pátria-anyag a Fonó Records gondozásában, Sebő Ferenc szerkesztésével.

  • Mikrobarázdás-hanglemez gyűjtemény
     1948-ban jelent meg a mikrobarázdás technika, amely 20 percre növelte a lemezek oldalankénti játékidejét. A Pátria felvételeket folytató, háború utáni sorozat utolsó, közel 100 darabja már ilyenre készült. Sztanó Pál, a magyar népzenei hangarchiválás első jeles szakembere javasolta a korábbi fonográfos, sőt normál-barázdás gramofonlemezek, valamint az 1950-es évektől készülő magnetofon-felvételek archiválását mikrobarázdás lemezmatricákra való mentését, a hosszú távú megőrzés biztosítása érdekében. A Népzenei Gyűjtemény mikrobarázdás-hanglemez állománya részben az ilyen szándékkal elkezdett archiválás nyomán keletkezett. Ezt azonban a technológia költséges volta miatt nem lehetett következetesen véghezvinni. Ehhez a tárhoz még 394 darab műsoros hanglemez tartozik, amely a világ minden kontinenséről származó, részben eredeti, részben (kisebb-nagyobb mértékben) feldolgozott népzenét tartalmaz.
  • Magnetofonszalag gyűjtemény

     Az 1950-es évek elejétől a magnetofon nem a lemezfelvételeket, hanem a fonográfos munkát kezdte háttérbe szorítani. A Néprajzi Múzeum hanglemezre archivált felvételeit 1952-től nem helyszíni vágással, hanem előzetes magnetofon-felvételekről készítette. Így alakult ki fokozatosan a Népzenei Osztály hangszalag-gyűjteménye. A Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán 1960-ban már 55 hangszalagnyi új gyűjtés volt, illetve a fonográfhengerek anyagának szalagra való átjátszását is megkezdték, ami a hengerek további lejátszástól való kímélése és az anyag könnyebb kezelhetősége szempontjából volt fontos. 1963-ban a Lajtha-csoport magnetofonos gyűjtései is a múzeum állományába kerültek. A gyűjtemény további gyarapodása már lassuló ütemben történt, hiszen az időközben megalakult MTA Népzenekutató Csoport részben a korábbi múzeumi és más közművelődési intézmények anyagainak átmásolásával, az önkéntes gyűjtők anyagainak folyamatos megszerzésével kialakította a magyar népzene központi gyűjteményét.

     A Néprajzi Múzeum kazettagyűjteménye részben a professzionális hangfelvevő felszerelés hiánya miatt, részben Az Etnológiai Adattár amatőr gyűjtők számára kiírt pályázatokra beküldött hangzó mellékletanyagból alakult ki, illetve kis részben kiadott népzenei műsoros kazettákat is tartalmaz.

  • Zenei videofelvétel gyűjtemény

     Az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások Közalapítvány pályázati támogatásából Pávai István gyűjtéseinek egy 188 órányi töredéke került be 1998-ban a Néprajzi Múzeum népzenei gyűjteményébe, amely erdélyi és moldvai falusi hangszeres együttesek zenei anyagát és a hagyományos működésükkel kapcsolatos interjúkat tartalmazza HiFi stereo hangsávú videokazettán, ami lehetővé teszi a hangszertechnika, illetve az adatközlők egymás közötti vizuális kommunikációjának, a zenélés, a zenész-táncos viszony proxemikájának tanulmányozását.

NÉPZENEI KÉZIRATTÁR

  • Támlapgyűjtemény

     A támlap elnevezés Vikár Béla ötlete, s azt jelzi, hogy a hengerről lejátszható dal grafikai képét rögzítő kottalapot egy kartonra ragasztották föl. Mint zenei információhordozó, a támlap rendszerint egyetlen dallam lejegyzését tartalmazza. Különösen a kutatási folyamat rekonstruálása szempontjából fontos a támlapok leltári rendben való őrzése is. A klasszikusnak számító fonográffelvételek és gramofonlemezek esetében csak a Néprajzi Múzeum támlapgyűjteményében követhető részben ilyenképpen az anyag, az MTA Zenetudományi Intézetben található támlapmásolatok a megfelelő zenei rendek kategóriái szerint vannak tárolva.

     A legrégibb támlapok több mint 100 évesek, a rajtuk található többszínű feljegyzések fontos kutatástörténeti emlékeket őriznek.

     A Néprajzi Múzeum támlapgyűjteményének összetételét, a hagyományosan használt jelzetekkel, az alábbi táblázat mutatja be (a csillaggal jelzett hozzávetőleges érték):

 

Támlapok

Időköz

darab

 MH (múzeumi fonográfhenger)

1897–1949*

 *13.653   

 F (fonogram = gramofon-felvétel)

1937–1963

*1.910   

 NI (a Népművelési Intézettől
    a Néprajzi Múzeumba áthelyezett anyag)

1951–1957

10.850   

 NO (Népzene Osztály)

1986–1993

1.140   

 MSz (múzeumi szöveg = helyszíni, hangzó
    párhuzammal nem rendelkező lejegyzés)

1905–1963

7.732   

 Összesen

1897–1993*

*35.285   

  • Zenei iratgyűjtemény

     Olyan iratokat tartalmaz, amelyeket speciális zenei tematikájuk miatt nem volt célszerű a múzeum központi irattárában őrizni (pl. helyszíni gyűjtőfüzetek, muzeológusi feljegyzések, gyűjteményi jegyzékek, kéziratos fogalmazványok stb.). Az anyag filológiai feldolgozása még nem történt meg.

DIGITÁLIS GYŰJTEMÉNY

     A digitális gyűjtemény nem csupán hangfelvételeket tartalmaz, hanem az új technika lehetőségei szerint bármely hagyományos hordozón őrzött anyag multimédiás digitális másolatát, illetve eleve ilyen hordozón keletkezett anyagot. A digitalizált gyűjteményrészek jelenleg CD-re írt formában kerülnek tárolásra.

     A Népzenei Gyűjteményben igen kevés a közreadott eredeti népzenét tartalmazó CD-lemez. Ezek közül a Néprajzi Múzeum saját kiadványaként született meg a Demény Piroska Aranyosszék népzenéje című kötetéhez Pávai István által szerkesztett CD-melléklet. A CD-gyűjtemény kialakítása a korábban használt hordozókon őrzött anyag digitális archiválásának szándékával kezdődött el. Eddig elkészült a Pátria-anyag összes hangzó technikai variánsának a vonatkozó kottás támlapokkal együtt való digitalizálása, és 2001-ben befejeződik a teljes fonográfos hangzó anyag CD-re írása. Elkezdődött ugyanakkor a fonográf-felvételek támlapjainak szkennelése, továbbá a zenei iratgyűjtemény digitalizálása.

Pávai István