Pávai István honlapja

Bözödi György emlékezik Lajtha Lászlóra

  • Első közlés: Magyar Zene, XXXIII. évf., 2. szám, 1992. június, 138–140.
  • Változatlan második közés: Pátria. Magyar népzenei gramofonfelvételek. CD-ROM 1–3.
    Szerkesztő: Sebő Ferenc. Budapest, Fonó Records, 2001. FA-500-3

Hivatkozások


Bözödi György a negyvenes évek elején, a Marosvásárhelyen megjelenő Székely Szó felelős szerkesztője volt. A lapban többször tudósított Lajtha László korabeli népzenei gyűjtőtevékenységéről.

Mikor, milyen körülmények között ismerkedett meg a folklórgyűjtéssel és Lajthával?

– Már a Lajthával való ismeretségem előtt is érdekelt a folklór. Szülőfalumban, az udvarhelyszéki Bözödön több népmesét, népdalt jegyeztem le. Persze csak szövegeket, a dallamok gyűjtéséhez nem volt sem felkészültségem, sem felszerelésem. Bágyi János meséiből meg is jelentettem két kötetre valót 1942-43-ban A tréfás farkas címmel. A Bartók és Kodály nyomdokain járó Lajtha László munkásságáról voltak értesüléseim és neki is volt tudomása arról, hogy én mivel foglalkozom. Azért fordult hozzám, mert tudta, hogy én is jól ismerem a bözödieket. Ismeretlenül hiába megy gyűjteni az ember, ehhez olyan kell, akiben megbíznak az adatközlők. Mi is megjártuk egy öregasszonnyal, akiről váltig állították a faluban, hogy ilyen meg ilyen régi énekeket tud; mivel nem voltam közelebbi ismeretségben vele, nem volt hajlandó énekelni. Lajthával a bözödi gyűjtés alkalmával, 1941-ben ismerkedtem meg személyesen. Több napot töltött nálunk fonográfjával és nagyon sok dalt vett fel. A fonográfhengereket Kodállyal együtt lehallgatta, s Ádám György 80 éves, Bágyi János 66 éves, László János 44 éves és Marosi József 62 éves földművesek (ma már egyik sem él) dalait érdemesnek találta gramofonlemezre rögzíteni. Ezt 1941. szeptember 4-én keletkezett levélben hozta tudomásomra, amelyben arra kért, hogy a négy adatközlőt kísérjem el Budapestre, ugyanakkor szerezzek ruhát Bágyi Jánosnak, mivel nincs neki ilyen nagy útra megfelelő ruhája, márpedig ő nagyon ragaszkodik Bágyi Jánoshoz, mert több olyan dalt tud, amit a többiek nem ismernek. Én levélben biztosítottam, hogy kérésének eleget teszek. Szeptember 25-én fel is utaztam a négy énekessel. Ahogy azt Lajtha szeptember 18-án írt levele előre jelezte, a pályaudvaron Dincsér Oszkár múzeumi gyakornok várt. Másnap a stúdióban alkalmam volt megismerkedni Kodály Zoltánnal, aki jelen volt a felvételeknél Lajthával és Dincsérrel együtt. Néhány nap alatt feljegyezték az adatközlők életrajzi adatait, s számos fénykép és hangfelvétel készült.

– Hogyan alakult a továbbiakban a Lajthával való kapcsolata?

– Újabb levelet kaptam tőle november 12-i keltezéssel, amelyben többek között ezt írja: "el kell döntenem, hogyha sikerül Karácsony és Újév között Erdélybe indulnom, hova is menjek gyűjteni. Mint már Pesten is említettem most különösképpen a hangszeres zene érdekel. Úgy ígérted megszimatolod majd, hol kapom meg akár környéketeken, akár Udvarhelyvidéken, akár a Nyikó völgyében a leghíresebb, legjobb bandát, kinek prímása még tudja azokat a régi táncokat, amelyeket valamikor az öregek használtak. Igen örülnék, ha írnál efelől valamit, mert ha te nem tudtál volna meg semmi érdemlegeset ebben az ügyben, megpróbálnék máshoz fordulni. Mi van a kőrispataki klarinétos bandával? Meghallgattad őket, játszák-e, tudják-e Ádám Gyuri bácsi műsorát?" Ez a téli út azonban elmaradt. A következő év július 20-án Homoródfürdőről írt nekem. Ott volt a szállása a Kakasi villában, s onnan járta a vidéket. Az előbbihez hasonló kérdéssel fordult hozzám: "Újra Udvarhelyt jártam. Ezúttal Máréfalva, Szentegyházasfalu továbbá Homoródalmás és környéke kerül sorra.

[138]

Innen feltétlenül be kell mennem Marosszékbe is. Marosvásárhelytől északra fekvő vidéket ismerjük, de onnan délre még senki sem volt. Hazafelé menet tehát ki akarok menni Maroskeresztúrra. Arra kérlek meg jelen soraimmal, ha van arrafelé valami ismerősöd vagy összeköttetésed, légy olyan jó és készítsd elő az utam. [...] Augusztus 10-15 között tervezem érkezésem."

– 1942. augusztus 23-án Székelyföldi nótagyűjtés címmel egész oldalas beszámoló jelent meg a Székely Szó hasábjain Lajtha újabb útjairól és további terveiről, Bözödi György tollából. Megkérem, elevenítsen föl néhány fontosabb részletet ebből az írásból, a mai olvasó tájékoztatására.

– "Az elmúlt hetekben ismét a Székelyföldön járt fonográfjával Lajtha László, a Néprajzi Múzeum őre, a budapesti zeneiskola tanára, aki Kodály Zoltánnak egyik legjobb munkatársa. Lajtha az elmúlt év folyamán közölte az egyik erdélyi szépirodalmi lapban a világháború előtt gyűjtött székely dalkincsének javát és ugyanakkor újabb helyszíni gyűjtéssel egészítette ki gyűjteményét. Az elmúlt nyáron bejárta Háromszéket és Udvarhelymegye nyugati részét, ahol rendkívül eredményes kutatásokat végzett. De most már nem elégedett meg az értékes ősi dallamok fonográfba vételével, hanem a fejlettebb néprajzi kutatás módszerének megfelelően a jobb énekeseket a Néprajzi Múzeum és a rádió közös költségén felvitte Budapestre, ahol a rádió stúdiójában Kodály Zoltánnal együtt gramofonlemezre vették fel énekeiket. [...] A mostani nyáron végzett kutatások is néhány váratlan fölfedezésre vezettek. Kápolnásfaluban [...] nem csak balladát talált, mint például a Kőműves Kelemennét teljesen és épen, ami napjainkban már páratlan ritkaság, hanem históriás éneket is. Históriás ének a nép ajkán mostanig igen kevés volt ismeretes, mert ezek az énekek évszázadokkal ezelőtt éltek és újabb nemzedékek már csaknem teljesen elfelejtették. Az egyik most megtalált históriás ének Báthori András kardinális erdélyi fejedelem halálát énekli meg és a végén pontosan megmondja, hogy mikor írták a verset. Az ének befejezése két évszámot említ 1599-et és 1618-at, mely utóbbiról a kutatónak sikerült megállapítani, hogy milyen esemény kapcsán vésődött a nép lelkébe és emlékezetébe. Ekkor állított ugyanis a szentegyházasfalviak papja, Puskás Béla síremléket a meggyilkolt fejedelemnek és az ének azt mondja, hogy akkor írták a verset is. [...] A Marosvásárhely közelében fekvő Maroskeresztúron szintén igen érdekes és ritka dallamkincs kerül elő. [...] Ez a vidék ugyanis mostanig teljesen kimaradt a népdalkutatásból, a régebbi gyűjtők közül sem járt senki a Marosnak a Vásárhelytől délre eső völgyében. [...] Több jel arra vallott, hogy ez a vidék eredeti és eddig fel nem tárt értékeket rejteget, nemcsak a sajátságos székely nép dalkultúra tekintetében, hanem [...] a magyar-román kölcsönhatás kérdésében is fontos szempontokat és bizonyítékokat szolgáltathatnak. A most végzett néprajzi kutatás ezeket a feltevéseket nagymértékben igazolta. A maroskeresztúri énekesek igen érdekes kétnyelvű dallamokat énekeltek fonográfba, olyanokat, melyekre egyformán énekelnek magyar és román szöveget. És fontos szempont, hogy ugyanaz a z egyén mondta fonográfba mind a két nyelvű szöveget. [...] Az újabb gyűjtésekkel kapcsolatban egész sereg székely népdal gramofonlemezre való felvételt készítette elő a Néprajzi Múzeum és a magyar rádió. Így többek között felvételezésre készen áll a csíkmegyei csángó zenészek dalkincse [...] Lajtha egyébként a tél folyamán ismét visszajön a Székelyföldre, hogy folytassa a megkezdett gyűjtést, ezúttal a Nyikó-menti híres cigányzenészek tánczenéit fogja majd felvenni. Ugyancsak a tél folyamán a Nyárád völgyét is felkeresi, mert az összes »marosszéki táncok«-nak csak itt volt valaha a szülőföldje."

– Lajtha László Kőrispataki gyűjtés című, 1955-ben megjelent kötetéből kiderül, hogy 1943 nyarán. Etéden ismerkedett meg az ott arató Kristóf Vencel kőrispataki prímással, aki a vidékről toborzott zenekarával mutatta be neki tudományát. 1944. január 22-24-én gramofonfelvételek is készültek. Mivel tudná kiegészíteni Lajtha és a kőrispataki zenészek kapcsolatára vonatkozó adatokat?

– Lajtha a bözödi gyűjtés alkalmával ismerte meg a kőrispataki zenészeket, akik ott az egyik vasárnapi táncmulatságon muzsikáltak. A fentebb idézett 1941. november 12-i levelében érdeklődik a "klarinétos banda" iránt, de csak két év múlva jut ideje fölkeresni őket.

Mezőtelegdről írja 1943. augusztus 14-én: "Most Bihart járom, s a hó vége fele megyek Udvarhelyre. Etéd lesz a központom, ahol már várnak. Közben persze Marosvásárhelyt is kellene egy napot töltenem, s ezért megkérdem ott vagy-e? Örülnék, ha te is kijönnél velem faluzni." A kőrispataki gyűjtésen sajnos nem lehettem jelen, mert vissza kellett mennem Kolozsvárra az Egyetemi Könyvtárhoz. Ott voltam alkalmazva, mint könyvtár őr, s csak hosszabb szabadságaim ideje alatt dolgoztam a Székely Szónál.

[140]

–Beszélt-e Lajtha valaha műveiről, zeneszerzői gondolatairól, terveiről?

– 1945-46 [valójában 1947-48] táján kaptam néhány lapot Angliából, amelyek sajnos elvesztek. Ezekben tájékoztatott többek között arról, hogy az Eliot Gyilkosság a katedrálisban című drámájából készült filmhez ír kísérőzenét. Ugyanakkor tervbe vette egy magyar népi opera-féle megírását, amelyhez tőlem kért szövegkönyvet, de a háború utáni zavaros időkben lehetetlen volt ezt a közreműködést megvalósítani.

– Ezután végleg megszakadt a kapcsolat?

– Nem. Utoljára az ötvenes évek közepe táján találkoztam vele Budapesten. Elmondta , hogy időközben még egyszer fölhívta magához Ádám Gyuri bácsit, majd arról beszélt, hogy újabban Sopron megyei virrasztóénekek gyűjtésével foglalkozik. Ekkor dedikált nekem egy példányt a kőrispataki gyűjtésből. Ez volt az utolsó találkozásunk.