Pávai István honlapja

Complex Folklore Database Project (István Pávai – András Mórocz)

Technical challenges and developments in 21st century folk music archiving, Budapest, 2008. 06. 11–12.

(in English)


Pávai István bevezetője

Tisztelt Hallgatóság!

Mielőtt átadnám a szót Mórocz András informatikus kollégámnak, néhány mondatban elmondanám, hogyan jutottam népzenekutatóként arra a következtetésre, hogy a 21. században szakmai munkánkhoz nélkülözhetetlen egy ilyen komplex folklór-adatbázis, amilyen jelenleg az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában és a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Központjában egyaránt használunk.

Egyetemi tanulmányaimat Romániában, a Kolozsvári Zeneakadémián végeztem. Így lehetőségem nyílt egyszerre kétféle etnomuzikológiai műhely, a román és a magyar megismerésére, kétféle – akkor még papír alapú – folklór-nyilvántartási rendszer tanulmányozására. Akkori tanáraim közül néhányan érdeklődtek a számítógépek nyújtotta lehetőségek iránt, Bach korál- és fúgaelemzésekkel kísérleteztünk az akkori lyukkártyás számítógépekkel. Később rádiónál dolgoztam zenei szerkesztőként, ahol már használtunk személyi számítógépet, s olyan egységes komplex adatbázist próbáltunk létrehozni, amely segítségével egy rendszerben kezelhettük a különböző zenei és irodalmi műfajokat.

Az 1990-es évek közepétől a budapesti Néprajzi Múzeumban tudtam hasznosítani korábbi adatbázissal kapcsolatos ismereteimet. Az ott található, hordozónként elkülönített gyűjtemények (fotó-, film- kézirat, térkép- népzenei- stb. gyűjtemények) számára, a gyűjteményvezetők kérésére külön kis adatbázisokat alakítottunk ki. Ez a munka számomra azért volt igen hasznos tapasztalat, mert láthattam, hogy a folklórkutatás különböző irányzatai, módszertani műhelyei milyen sajátos igényeket várnak el egy ilyen adatbázistól. Ezzel párhuzamosan az MTA Zenetudományi Intézetben is bekapcsolódtam az ott korábban már megkezdett számítógépes nyilvántartási munkákba. Akkoriban itt is kisebb adatbázisokat terveztek, amelyek viszont nem hordozónként tagolódtak, hanem a különböző zenei rendszerek (Bartók-rend, Kodály-rend, Dallamtípus-rend stb.) nyilvántartását szolgálták.

Ezeknek az előzményeknek az egybevetése számomra azt a tanulságot szolgáltatta, hogy a kisebb adatbázisok csak egy-egy gyűjteményi részegység korlátozott szempontú feltárására alkalmasak. Abból a feltételezésből indultam ki, hogy a felhasználó bármit kereshet, nemcsak azt, ami a pillanatnyi kutatási trendjeinkbe beletartozik. Arra a következtetésre jutottam, hogy egy komplex adatbázisrendszer létrehozására van szükség, amely egészében ragadja meg a folklór-jelenségeket, ugyanakkor annyira rugalmas, hogy a különböző kutatási projektekhez könnyen alkalmazható. Ennek gyakorlati  létrehozásában fontos szerepet játszott a Hagyományok Háza és az MTA Zenetudományi Intézet, hiszen mindkettő szükségesnek tartotta egy ilyen adatbázis kifejlesztését, s ehhez megfelelő partnert is találtunk a Comm Laude informatikai fejlesztő cégben.

Adatbázisunk egyik központi fogalma a folklór-gyűjtés. Ezalatt egy helyszínen egy alkalommal egy adatközlőtől vagy adatközlő-csoporttól készült felvételek összességét értjük, függetlenül, hogy milyen médián történt a rögzítés. Így olyan összetett terepkutatási megoldások is vizsgálhatók, amelyek esetében kutatócsoport végezte a gyűjtést, hang-, fotó-, filmfelvevő, helyszíni kézi jegyzetelés, rajz stb. segítségével. A különböző médiákra rögzített folklór-információk szegmensekre bonthatók, s egymással összefüggésben tanulmányozhatók időben párhuzamos sávokon, a polifonikus zenei partitúrához hasonló módon.

A médiaszegmensek lehetnek dallamok, folklórszövegek, népszokások jelenetei, táncfolyamatok stb., ugyanakkor egymásnak alárendelhetők. Pl. egy táncciklus tartalmazhat több táncot, amelyek tánc szempontból több táncmotívumra, zenei szempontból több kísérődallamra bonthatók. A szegmensek adatlapjait kitöltve adhatjuk meg azok tulajdonságait. Így a folklór-jelenségek szinkretikus egységben szemlélhetők, ugyanakkor ha valakit csupán a dallamok érdekelnek, lehetősége van kizárólag a dallamok között keresni.

A szegmens-tulajdonságok nagy része egy komplex polihierarchikus tezaurusz-rendszerből választhatók be. A tezauruszrendszer szabadon szerkeszthető, nincsenek lerögzített, megváltoztathatatlan elemei. Pontosan ezzel a megoldással lehet kezelni olyan eseteket, mint pl. a magyar népzenekutatáson belül keletkezett különböző dallamrendszerezési módszerek. A papír alapú népzenei összkiadás alkalmával el kellett dönteni, hogy melyik rendszer szerint történjen a kiadás. Az adatbázisban ugyanaz a dallam besorolható a tezauruszba beépített többféle dallamrendszer alá is. Ugyanez a párhuzamos besorolási lehetőség teszi lehetővé, hogy helységneveket több nyelven tudjunk kezelni, vagy az országonként esetleg eltérő folklór-elemzési, folklór-rendszerezési szempontokat külön-külön bele lehessen építeni, minden olyan egyeztetési kényszer nélkül, amely próbálná a különböző országok folklórkincsét egyetlen közös szempontrendszer szerint kezelni.

A különböző népek eltérő folklóranyaga, az országonként eltérő kutatási hagyományok, trendek mesterségesen nem egységesíthetők, a komplex adatbázisban viszont párhuzamosan ábrázolhatók. Így az adatbázis nagy lehetőségeket nyújthat interetnikus kutatások számára, s az eltérő módszerek kölcsönös megismerésére. Ezt a célt szolgálja az a fejlesztési megoldás is, amelynek segítségével könnyen lehet az adatbázis bármely más nyelvű változatát kialakítani.

Adatbázisunkban az is fontos szempont, hogy ne csak a tudományos kutatók számára nyújtson megfelelő szolgáltatásokat, hanem az általánosabb érdeklődők, folklórkedvelők is könnyen eligazodhassanak benne. Utóbbi célt szolgálja az egyszerűsített keresés funkció.

A továbbiakban felkérem Mórocz Andrást, hogy mutassa be a gyakorlatban informatikai szemszögből is az adatbázis legfontosabb funkcióit.

Dr. Pávai István PhD
népzenekutató