Pávai István honlapja

Szabadság, 2007. 10. 29.

Jagamas János népzenetudósra emlékeztek

     A tíz éve elhunyt Széchenyi-díjas Jagamas János népzenetudósra emlékeztek volt tanítványai és tisztelői szombaton az Apáczai-líceum dísztermében. A rendezvény nyitószámaként a házigazda tanintézet kórusa (karnagy Szabadi Ildikó) énekelt néhány Jagamas-kórusművet, majd megtekintették a tudósról készült kisfilmet, amelyet Xantus Gábor és Simonffy Katalin készített egykoron, s amelyben László V. Ferenc zenetudós, zeneakadémiai tanár beszélgetett el Jagamassal. Illetve meghallgatták azt a hangszalagfelvételt, amelyen Almási István népzenetudós kérdezgette kollégáját. Ezt követően meleg hangú beszélgetés következett, amelyben oroszlánrésze volt Tóth-Guttman Emese moderátornak. Angi István zeneakadémiai tanár felidézett néhány Jagamashoz fűződő emléket. Domokos Mária édesapjának, Domokos Pál Péternek Jagamassal folytatott levelezéséről értekezett. Almási István az interjú keletkezésének körülményeiről beszélt. Pávai István muzikológus elmondta: a Jagamassal tartott formatan óráknak köszönhetően választotta a népzenekutatói pályát, s a fiatalokat is példája követésére buzdította. Régmúlt időkbe kalauzolta a jelenlévőket Kallós Zoltán, aki az ötvenes évek eleje óta ismerte Jagamast, mivel akkoriban egy hónapon át több moldvai faluban folytattak gyűjtőmunkát.

 

Angi István zeneakadémiai tanár emlékezett kollégájára

 

     Természetesen a Jagamas-tanítványok tanítványai is képviseltették magukat: Szalay Zoltán, a brassói konzervatórium tanára közös gyűjtésekről, élményekről beszélt. Szép Gyulától pedig megtudtuk: Vermesy Péter zeneszerzőn kívül Jagamas Jánosnak is sokat köszönhet zenei pályája alakulásáért.

     S hogy mennyi minden fér bele egy emberöltőbe? Nem csak a rengeteg gyűjtőmunka és a konzervatóriumi tanári teendők elvégzése, hanem a mérai vegyeskar működtetése. Varga György nyugalmazott mérai tanár felidézte az 1971-es év októberét, amikor Jagamas János vezetésével beindult a vegyeskar, s éveken át működött. A tanár úrra való szeretetteljes emlékezés bizonyítéka pedig az, hogy a mérai kultúrház 1997-től Jagamas János nevét viseli. „Mérai kórus ma is van, a Nádas mentén peddig rendszeresen tartanak kórustalálkozókat" – közölte büszkén Varga György mérai nyugalmazott tanár.

     Guttman Mihály – mindenki szeretett Misi bácsija – a tőle megszokott humorral és melegséggel ecsetelte az 1947-es megismerkedés történetét. „Álmodozó, de mindig jobbra törekvő ember volt", mondta, majd hozzátette: nagy tudású, szorgalmas, pontos és becsületes embernek ismerte meg Jagamas Jánost. Pozsony Ferenc a kolozsvári magyar néprajz tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) üdvözletét tolmácsolta. „Tudása európai mértékű volt", emlékezett a tudósra, majd konkrét és örömteli javaslattal állt elő: a KJNT szívesen részt vállal a még kiadatlan inaktelki gyűjtés megjelentetésében, s a szükséges anyagiak előteremtését pályázatok útján valósítanák meg. Nem utolsósorban szót kért Jagamas Péter, a népzenetudós fia, aki több mint két évtizede külföldön él ugyan, de még mindig folyamatos kapcsolatot tart fenn Kolozsvárral. Jagamas Péter emlékezéseiből gondoskodó apa képe rajzolódott ki.

     Az emlékező ünnepélyt Buzás Pál zongorajátéka zárta. A jelenlévők koszorút helyeztek el a szamosújvári temetőben.

N.-H. D.